Probiotikum: vécén lehúzott pénz vagy még annál is rosszabb?

Probiotikum: vécén lehúzott pénz vagy még annál is rosszabb?

A természetes terápiák iránt mutatkozó érdeklődéssel párhuzamosan egyre nő a probiotikumok népszerűsége is. 2012-ben közel 4 millió amerikai használt pro-vagy prebiotikumot – ez négyszerese a 2007-es fogyasztásnak. (1)(2) Ugyanebben az évben 139 amerikai kórházban 50 000 esetben alkalmaztak ilyen típusú termékeket. (3) Becslések szerint az amerikai fogyasztók 4,2 milliárd dollárt költöttek probiotikus étrend-kiegészítőkre csupán tavaly. (4)

Nemrégiben azonban két olyan, izraeli kutatók által jegyzet tanulmány látott napvilágot, amelyek megkérdőjelezik azt a gyakorlatot, hogy a probiotikumokat széles körben alkalmazzák az általános jóllét biztosítása, illetve – antibiotikum kúrák után – a bélflóra visszaállítása céljából.

Az első kísérletben úgy találták, hogy a felhasznált probiotikus étrend-kiegészítő baktériumai az alanyok egy részénél nem voltak képesek kolonizálni a bélflórát. (5) Ez arra utal, hogy azok bizonyos embereken mindenféle jótékony hatás nélkül haladnak át. A másik tanulmányban az antibiotikum kúra után bevitt ugyanilyen baktériumtörzsek ugyan megmaradtak a belekben, de hátráltatták a natív mikrobióta visszatérését. Az egészséges alanyok részvételével készült kutatások a Cell nevű lap hasábjain jelentek meg tavaly októberben. (6)

A probiotikumok meghatározásuk szerint “élő mikroorganizmusok, amelyek megfelelő mennyiségben alkalmazva pozitív hatást gyakorolnak az alany egészségére.” (7) Ám több szakértő úgy gondolja, hogy ezt az amúgy is ritkán tapasztalható hatást alátámasztó bizonyítékok nem egyértelműek és gyakran nem is megbízható a minőségük. Egy 2018-as Cochrane kutatás arra jutott, hogy a 14 klinikai kísérlet rendszerezett áttekintéséből 10 esetben nem állt elégséges adat rendelkezésre annak megállapítására, hogy a probiotikumok valóban segítenek-e bizonyos emésztőszervi állapotokon. (8)

Utóbbi elemzés szerint a bizonyítékok leginkább a hasmenéses eseteknél elfogadhatók. Ugyanakkor, bár számos kutatás sugallja, hogy a probiotikus étrend-kiegészítőkkel megelőzhető vagy kezelhető az antibiotikumokhoz kötődő hasmenés és a Clostridium difficile fertőzés, más – felnőtték és gyermekek bevonásávál végzett – vizsgálatok nem mutattak ki ilyen jótékony hatást. (9)(10)(11)(12) A tavalyi év végén például két tanulmány is megjelent a New England Journal of Medicine oldalain, amelyek tapasztalatai alapján a Lactobacillus rhamnosus probiotikumok nem javítják a bélhurutos gyermekek állapotát. (13)

A bakteriális terápiák iránt érdeklődő tudósok és klinikai orvosok körében ezek az ellentmondások “nagy zűrzavart keltettek”, mondta Dr. Eran Elinav, a rehovoti Weizmann Institute of Science orvosa, a Cell oldalain megjelent új kutatások vezető szerzője.

A kolonizáció megfigyelése

2015-ben Dr. Elinav és kollégája, a számítógépes biológus Dr. Eran Segal demonstrálták, hogy ugyanazon étel (részben a bél mikrobiótáinak összetételétől függően) más-más hatást gyakorolhat különböző, nem diabéteszes alanyok vércukor-szintjére. (14)
A két kutató olyan eljárást dolgozott ki, amivel klinikai, laboratóriumi és székletminta tesztekből megismert adatok alapján megjósolható az egyes alanyok étkezés utáni vércukorszint-ugrásának mértéke. Ez alapján személyre szabott diétás ajánlásokat állítottak össze, amellyel az egyes alanyok csökkenthetik az étkezési utáni vércukrot – ezt a módszert azóta egy táplálkozással foglalkozó start-up vásárolta meg.

Elinav és Segal legfrissebb eredményei abba az irányba mutatnak, hogy a bél mikrobiomjára fókuszáló beavatkozások közül a személyre szabott módszerek a leghatékonyabbak. Új kutatásaikban a szerzők és Dr. Zamir Halpern, az izraeli Tel Aviv Sourasky Medical Center gasztroeterológiai intézetének rangidős orvosa olyan alapvető kérdéseket tettek fel újra, amelyekre szerintük eddig még nem érkezett kielégítő válasz. Pl.: milyen mértékben kolonizálják a probiotikumok a bélflórát és milyen hatásokat fejtenek ki ott?

Első kísérletükben 19 egészséges jelentkező szedett 4 héten át kereskedelmi forgalomban kapható, 11 baktériumtörzset tartalmazó probiotikumot vagy placébót napi két alkalommal. A táplálékkiegészítőben megtalálható volt az a 4 fő baktérium típus, amit a világszerte kapható probiotikus készítmények többsége is tartalmaz, magyarázta Elinav.

Ahelyett, hogy kizárólag a résztvevők székletmintáit elemezték volna – amely a bél mikrobióta tanulmányozásában rutinművelet -, a kutatók a teljes emésztőrendszer különböző pontjait is vizsgálták a beavatkozás előtt és közben is. Béltükrözés és felső endoszkópia segítségével mintát vettek a gyomortartalomból és a bélfalakból, valamint bélszövet biopsziát is végeztek. Kifinomult genetikai szekvenálással vizsgálták a mikrobiom összetételét és funkcióit, valamint a belek génexpresszióját is.

A kísérlet 3. hetében vett bélfal minták azt mutatták, hogy a probiotikumot kapott alanyok két csoportra oszthatóak, ezek a “megengedő” és “ellenálló” nevet kapták. Az előbbieknél jelentősen nőtt a bélfalakon megtalálható probiotikus baktériumtörzsek száma, míg az utóbbiak esetében nem történt számottevő kolonizáció. A megengedő alanyok beleiben megváltozott az eredeti mikrobióta összetétele és a génexpressziós profil is, ám ez az ellenálló egyéneknél és a placebót kapó csoportnál nem volt megfigyelhető.

Dr. Colleen Kelly, a Brown University-hez tartozó Warren Alpert Medical School gasztroenterológus professzora szerint ez a kísérlet volt a legelső, amely kimutatta, hogy bizonyos emberek esetében a bélfal, “ahol az akció történik”, ellenáll a probiotikus kolonizációnak.

Azt, hogy az alanyok miként (megengedő vagy ellenálló módon) reagáltak a probiotikumokra, elsősorban a natív mikrobiom határozta meg. Érdekes módon a székletminták között nem volt számottevő különbség: mindkét típus székletében hasonló (a placébó csoport értékeinél magasabb) mennyiségű probiotikus baktériumot találtak.

Elinav szerint az eredmények arra mutatnak, hogy “a jelenleg alkalmazott, uniform probiotikus kezelés gyakorlata valószínűleg helytelen.” A reakciókban tapasztalt különbségek azt jelentik, hogy míg egyes alanyokra a probiotikumok jótékony hatást gyakorolnak, másoknál egyáltalán nem hatékonyak.

Dr. Rob Knight, a University of California keretein belül működő, San Diego-i Center for Microbiome Innovation vezetője – aki nem vett részt a kutatásban – úgy nyilatkozott, hogy ebben nincsen semmi meglepő. A szakember rámutatott, hogy különböző emberek különféleképp reagálnak ugyanazokra az ételekre, gyógyszerekre, valamint kórokozókra. “Az eredmények ezt a megközelítést terjesztik ki a jótékony organizmusokra” – mondta a tanulmányról, hozzátéve, hogy korábbi kutatások is ilyen eredménybeli szórást mutattak.

Bizonyos orvosok és a nagyközönség körében elterjedt az a nézet, hogy a tabletta formájában elfogyasztott “jó” baktériumok legyőzik a “rossz” baktériumokat és az egészséges személyeknél is javítják bélflóra állapotát. Ám a legtöbb, egészséges alanyokat is bevonó klinikai kísérlet nem mutatott erre utaló, jelentős változást. (15) A Weizmann Institute tanulmányának tükrében a közhiedelem még inkább megdőlni látszik. Ahogy Kelly mondta: “A gondolat, hogy a probiotikumok javíthatják az általános egészséget minden valószínűséggel szimpla pénzkidobás.”

Probiotikumok az antibiotikumok után

Második tanulmányukban a kutatók azt vizsgálták, hogy mi történik a belekben, amikor az alany probiotikumokat szed antibiotikum kúra után. 21 egészséges önkéntes egy hetes, széles spektrumú antibiotikum terápiát (szájon át alkalmazott ciprofloxacin és metronidazole) követően vagy 4 héten át napi 2x szedte ugyanazt az étrend-kiegészítőt, amelyet az első tanulmányban is használtak, vagy autológ széklet mikrobiom transzplantációt alkalmaztak náluk (visszajuttatták szervezetükbe a saját, kúra előtti mikrobiótájukból, felső endoszkópiával vett mintát), vagy szimplán megfigyelés alatt tartották őket.

Ebben az esetben a probiotikumokat szedő emberek egyike sem bizonyult rezisztensnek a kolonizációra. Az antibiotikumok ugyanis elpusztították “eredeti” mikrobiomjuk nagy részét, így a külső forrásból származó törzsek meg tudtak telepedni. Ám ennek ára volt: a bél natív baktériumainak sokkal tovább tartott visszahódítani a beleket a probiotikumos csoport esetében, mint a szimplán megfigyelés alatt tartott alanyoknál. A hat hónapos utánkövetés azt is megmutatta, hogy a belek génexpressziójának helyreállása szintén lassabb volt az előbbiek esetében.

Dr. Alexander Khoruts, a University of Minnesota Microbiota Therapeutics Program orvosigazgatója, gasztroenterológus – aki nem vett részt a kutatásban – meglepetését fejezte ki afelett, hogy az étrend-kiegészítő bármilyen kimutatható hatást gyakorolt. “Nem gondoltam, hogy ezek a mikróbák egyáltalán elég erősek ahhoz, hogy befolyásolják a mikrobiom helyreállását” – mondta.

Khoruts elsősorban ellenálló C difficile fertőzések kezelésével foglalkozik, és gyakorlatilag az összes páciense arról számolt be, hogy probiotikumokat is szed. Bár a szakember saját bevallása szerint ezen nem vitatkozik velük (csupán a fermentált élelmiszerek felé terelgeti őket), azt elmondta, hogy a probiotikumok használatát alátámasztó bizonyítékok gyengébbek, mint ahogy azt az emberek általában hiszik. “Az én olvasatomban – mások természetesen gondolhatják másképp – nincs meggyőző bizonyíték a probiotikumok bármiféle jótékony hatására a tudományos irodalomban – legalábbis a C difficile fertőzések tekintetében” – magyarázta.

Az egyik legnagyobb probléma azon randomizált vizsgálatok szembetűnő hiánya, amelyek megfelelő adatokat nyújtanának a probiotikumok használatának biztonságosságát illetően. Ezt a témakört az Annals of Internal Medicine egy szisztematikus áttekintése is körüljárta. (16)

A Weizmann Institute tanulmánya ellenére sem tudható, hogy az antibiotikum kúra alatt vagy azt követően szedett probiotikumok biztosan lelassítják-e a natív mikrobiom helyreállását, vagy hogy ez a beavatkozás okozhat-e problémákat. Ugyanis minden probiotikus formula más és más, és – Knight szerint – a kutatók itt különösen magas dózisban alkalmaztak probiotikumokat. Emellett a kísérlet nem a klinikai eredményekre fókuszált.

Azonban a natív mikrobiom – antibiotikum kúrát követő – elhúzódó zavarait számos egészségügyi problémával összefüggésbe hozzák, így például fertőzésekkel, az elhízással, illetve allergiás és krónikus gyulladásos megbetegedésekkel, mondja Elinav. A szakember szerint a csapata által tanulmányozott probiotikumok eredményeképp létrejövő tartós zavarok “hosszú távú káros hatásokhoz vezethetnek.”

Knight arra figyelmeztet, hogy a kutatás olyan egészséges személyeken végezték, akik a kísérlet kedvéért szedtek antibiotikumokat. A való életben az emberek azért kapnak ilyen kezelést, mert betegek. Vajon azokban a szituációkban is lassítják-e a probiotikumok a natív bélflóra visszatérését?

“A kutatás valójában egyáltalán nem foglalkozik ezzel a kérdéssel” magyarázza Knight. “Egészséges embereknél alkalmazott antibiotikumokról beszél, ahol a helyzet teljesen eltérhet a klinikai esetektől.“

Khoruts elmondta, hogy gyanúja szerint a legtöbb probiotikus termék csak minimális káros hatással bírhat. Ám számára “ez pontosan elég indok arra, hogy megálljunk és elgondolkozzunk azon, miben hiszünk. Úgy gondolom, hogy az alapellátásban dolgozó orvosoknak egészséges szkepticizmussal kell fogadniuk az ilyen termékek állításait.”

Az eredmények hasznosítása

Khorutshoz hasonlóan Kelly is jelentős számú pácienst kezel visszatérő C difficile fertőzéssel. A múltban arra bátorította őket, hogy szedjenek probiotikumokat is, amennyiben antibiotikumot írtak fel nekik. Ám most megkérdőjelezi ezt a gyakorlatot: “Jót teszek ezzel? Azzal, hogy probiotikumot ajánlok nekik, vajon késleltetem-e a natív baktériumok normális regenerációját?” Knighttal egyetértve azt hangoztatja, hogy ennek eldöntéséhez klinikai betegeken végzett tanulmányok szükségesek. Addig is, az American Gastroenterological Association azt tanácsolja, hogy “általánosságban a probiotikumokat ne használjuk meggondolatlanul.” (16)

A kutatásoknak természetesen pozitív hozadéka is van. Azon egyének esetében, akik autológ széklet-transzplantációt kaptak, napokon belül helyreállt az antibiotikum kúrát megelőző mikrobióta és génexpressziós profil a bélben. Elinav szerint “ez alátámasztja, hogy a személyre szabott mikrobiom beavatkozások hatékonyak.”

Azonban az autológ széklet-transzplantáció gyakorlatának széles körben való elterjedése nehézségekbe ütközik. Ez esetben ugyanis a (még) egészséges alanytól kell mintát gyűjteni, majd azt meghatározatlan ideig tárolni kell. Ugyanakkor az egyénre szabott probiotikus baktérium kultúrák kitenyésztése járható opciónak tűnik.

Elinav szerint – a nem is oly távoli jövőben – a gépi tanulás algoritmusainak segítségével lehetővé válhat bizonyos probiotikus baktériumtörzsek személyre szabása az egyes személyek bélflórája és génexpressziós profilja alapján, és ez növelheti az esélyét annak, hogy az adott probiotikum hatása klinikailag hasznosnak bizonyuljon. Mivel az antibiotikum kúra után működik az univerzális probiotikus kolonizáció, ez a megoldás az antibiotikumot nem szedők esetében lenne alkalmazható.

Elinav abban is talált pozitívumot, hogy a probiotikumok lassítják a natív mikrobiom helyreállását antibiotikumok szedése után. Miért is ne használhatnánk az antibiotikumok és probiotikumok kombinációját a bél ökoszisztémájának újratelepítésére, hogy így harcoljunk a gyulladásos bélbetegségeket (IBD) vagy akár az elhízást ellen? “Véleményem szerint ez egy izgalmas és érdekes lehetőség, amelyet közelebbről is meg kell vizsgálnunk” – mondta.

Étrend és az egészséges bélflóra

Úgy tűnik, hogy a növényi alapú étrend természetesen modulálja a bélflórát. (18) A megfelelő táplálkozás képes fokozni a jó baktériumok számát a vastagbélben probiotikumok nélkül azáltal, hogy a magasabb rostbevitel emeli a butirát molekulák számát. (19)

Azonban jó ha tudjuk, hogy bármilyen kereskedelmi forgalomban kapható joghurt (szója, rizs, tej vagy kókusz) nem elegendő forrása a probiotikus baktériumoknak hasmenéses megbetegedések, gyulladásos bélbetegség és irritábilis bél szindróma kezelésében. (17)

Dr. Klaper szerint egy orvosilag előírt antibiotikum kezelés után érdemes lehet probiotikum készítményeket szedni, hogy a bélflóra egészséges egyensúlyát visszaállítsuk. Továbbá megemlíti annak fontosságát is, hogy érdemes meggyőződni a probiotikum készítmények valóban “élő” hasznos baktériumokat tartalmaznak-e. (20)

A mai modern életmódunk és a feldolgozott élelmiszerek fogyasztása nem támogatják az egészséges bélflóra kialakulását. Dr. Klaper szerint, ha egészséges mikrobiom közeget szeretnénk, akkor érdemes megfontolni az alábbiakat: (20)

  • kerülni az alkohol, az üdítőitalok és a kávé fogyasztását
  • csökkenteni a nagy mennyiségű tea fogyasztását (időszakosan kúraszerűen nem probléma)
  • csökkenteni a növényvédő szerekkel kezelt zöldségek és gyümölcsök fogyasztását
  • kerülni az állati eredetű élelmiszerek fogyasztását
  • kerülni a szükségtelen antibiotikum kezeléseket
  • minimalizálni a klóros víz fogyasztását

Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a helyes táplálkozás, a stresszmenedzsment, a napi mozgás és a szociális kapcsolatok pozitív hatásai a primer prevenció pillérei.

Hogyan tovább?

Ha szeretnél egészségesebben táplálkozni és megérteni az összefüggések közötti logikát, akkor érdemes megvenned a Fehérjemítosz című könyvemet, amiben sok hasznos táplálkozástudományi információról olvashatsz, így ténylegesen megértheted a növényi alapú étkezés előnyeit. Receptek elkészítése kapcsán pedig nagy segítségedre lehet a Fehérjemítosz Szakácskönyv című e-könyv.

 

Hivatkozások:

(1) Tainya C. Clarke, Lindsey I. Black, et all (2015): Trends in the Use of Complementary Health Approaches Among Adults: United States, 2002–2012. National Health Statistics Report. 79.
(2) Purna Kashyap (2017): Making Sense of Pre-, Pro- and Synbiotics. https://www.gastro.org.
(3) Sarah H. Yi, Sarah H. Yi, John A. Jernigan, Clifford McDonald (2016): Prevalence of probiotic use among inpatients: A descriptive study of 145 U.S. hospitals. American Journal of Infection Control. 44(5): 548–553.
(4) Nutrition Business Journal: Supplement Business Report 2018. New Hope Network.
(5) Niv Zmora, Gili Zilberman-Schapira, Jotham Suez, et all (2018): Personalized Gut Mucosal Colonization Resistance to Empiric Probiotics Is Associated with Unique Host and Microbiome Features. Cell. 174 (6): 1388-1405.
(6) Jotham Suez, Niv Zmora, et all (2018): Post-Antibiotic Gut Mucosal Microbiome Reconstitution Is Impaired by Probiotics and Improved by Autologous FMT. Cell. 174(6): 1406-1423.
(7) https://www.who.int/foodsafety/fs_management/en/probiotic_guidelines.pdf
(8) Elizabeth A.Parker, Tina Roy, Christopher R. D’Adamo, et all (2018): Probiotics and gastrointestinal conditions: An overview of evidence from the Cochrane Collaboration. Nutrition. 45: 125-134.
(9) Susanne Hempel, Sydne J. Newberry, Alicia R. Maher, Zhen Wang, et all (2012): Probiotics for the Prevention and Treatment of Antibiotic-Associated Diarrhea. JAMA. 307(18): 1959-1969.
(10) Joshua Z. Goldenberg, Dominik Mertz, Bradley C. Johnston (2018): Probiotics to Prevent Clostridium difficile Infection in Patients Receiving Antibiotics. JAMA. 320(5): 499-500.
(11) Agnieszka Olek, Marek Woynarowski, Marek Woynarowski, Marek Woynarowski, Irini Lazou Ahrén, et all (2017): Efficacy and Safety of Lactobacillus plantarum DSM 9843 (LP299V) in the Prevention of Antibiotic-Associated Gastrointestinal Symptoms in Children—Randomized, Double-Blind, Placebo-Controlled Study. The Journal of Pediatrics. 186: 82–86.
(12) Prof Stephen J Allen, Kathie Wareham (2013): Lactobacilli and bifidobacteria in the prevention of antibiotic-associated diarrhoea and Clostridium difficile diarrhoea in older inpatients (PLACIDE): a randomised, double-blind, placebo-controlled, multicentre trial. The Lancet. 382(9900): 1249-1257.
(13) J. Thomas LaMont (2018): Probiotics for Children with Gastroenteritis. N. Engl. J. Med. 379: 2076-2077.
(14) David Zeevi, Tal Korem, Niv Zmora, et all (2015): Personalized Nutrition by Prediction of Glycemic Responses. Cell. 163(5): 1079-1094.
(15) McFarland L. V. (2014): Use of probiotics to correct dysbiosis of normal microbiota following disease or disruptive events: a systematic review. BMJ. 4:e005047.
(16) AGA’s interpretation of the latest probiotics research. AGA Center for Gut Microbiome Research and Education. 2018.
(17) Michael Greger (2012): What is a good source of probiotics? NutritionFacts.org.
(18) K. Liszt, J. Zwielehner, M. Handschur, B. Hippe, R. Thaler, and A. G. Haslberger. (2009): Characterization of bacteria, clostridia and Bacteroides in faeces of vegetarians using qPCR and PCR-DGGE fingerprinting. Ann. Nutr. Metab. 54(4): 253-257.
(19) Hippe B, Zwielehner J, Liszt K, Lassl C, Unger F, Haslberger AG. (2011): Quantification of butyryl CoA:acetate CoA-transferase genes reveals different butyrate production capacity in individuals according to diet and age. FEMS Microbiol Lett. 316(2): 130-135.
(20) Dr. Michael Klaper (2017): Probiotics Principles. www.doctorklaper.com

A fenti cikk nagy része, fordítása a JAMA szaklapban megjelent publikációnak:
Jennifer Abbasi (2019): Are Probiotics Money Down the Toilet? Or Worse? JAMA. 321 (7): 633-635.



A kényelmes és biztonságos online fizetést a Barion Payment Zrt. biztosítja, MNB engedély száma: H-EN-I-1064/2013
Bankkártya adatai áruházunkhoz nem jutnak el.