A magas intenzitású edzés lehetséges előnyei és hátrányai

Az alábbi blogcikk a “The Potential Risks and Benefits of High-Intensity Exercise: A Brief Review” publikáció magyar nyelvű fordítása.

Szerzők: Dr. Sean Swearingen és Dr. Kim Allan Williams

Kivonat

A magas intenzitású mozgással összefüggő, esetleges káros következmények gyakran elriasztják az embereket a testmozgástól – a jótékony klinikai hatásait bizonyító kiterjedt kutatások ellenére is -, még mielőtt teljes egészében megtapasztalhatnák azt, hogy milyen pozitívan hat a szívre. Előfordulhat ugyan, hogy az ilyen típusú fizikai aktivitás komplikációkat okoz, ám az átlag amerikai számára az előnyök messze túlszárnyalják a kockázatokat. A magas intenzitású testmozgás patológiájának megismerésével felmérhetjük, hogy kik tartoznak a rizikócsoportba, így a legtöbben abban a tudatban térhetnek vissza preferált mozgásformájukhoz, hogy mindössze minimális kockázat mellett pozitívan irányba mozdíthatják egészségüket.

A magas intenzitású testmozgás előnyei

A kutatók már az 1950-es évek elején felismerték, hogy a nap során végzett fizikai aktivitás növelése – már korlátozott mennyiségben is – a szív- és érrendszeri halálesetek számának csökkenéséhez vezet.(1) Az azóta eltelt időben pedig a testmozgás konkrét, pozitív fiziológiai hatásait is pontosabban körülírták.(2) Ma az American Heart Association legalább heti 150 perc mérsékelt intenzitású (a maximális pulzus 50-70%-át elérő) vagy heti 75 perc magas intenzitású (a maximális pulzus 70-85%-t elérő) aktivitást javasol.(3)

Noha még a kisebb mennyiségben végzett, alacsony intenzitású mozgás is tartogat pozitívumokat, a magas intenzitású edzést végző emberek eredményeinek elemzése azt mutatja, hogy az utóbbi több előnyt rejthet. Segítségével ugyanis elérhető a metabolikus ekvivalens (MET) csúcsértéke, amelyet a szív- és érrendszeri okra visszavezethető halál kockázatának csökkenésével kapcsoltak össze.(4) Egy 20.000+ alanyt vizsgáló, lakosság-alapú ausztrál tanulmány szerint a 45-75 év közötti személyek körében heti 10-300 perc mozgás jelentős mértékben befolyásolja a halálozási ráta alakulását, amennyiben a mozgás egy része magas intenzitású. Ez az előny még szembetűnőbb, ha az edzés több, mint 30%-a ebbe a kategóriába esik.(5)

A magas intenzitású testmozgás hatására bekövetkező hirtelen szívmegállás lehetséges kockázata fiatal sportolók esetében

Noha az intenzív edzés jótékony hatásai egyértelműek, egyes kutatási eredmények azt az aggodalmat támasztják alá, miszerint egyes személyek esetében az ilyen típusú testmozgás során bekövetkező hirtelen szívhalál kockázata jelentős. A hirtelen szívhalál (sudden cardiac death – SCD) nem más, mint a szívműködés váratlan leállása, ami a vérkeringés összeomlásához vezet. Már az 1970-es években is beszámoltak olyan esetekről, amikor erősen aktív személyek – elsősorban maratonisták – estek áldozatul az SCD-nek edzés közben vagy közvetlenül azután.(6) Az esetleges szívprobléma gondolata egy fizikálisan fitt, gyakorlott maratonfutó esetében is meglehetősen aggasztó, ám ugyanennyire rémisztő egy versenyszerűen sportoló közép- vagy főiskolásnál fellépő SCD lehetősége. Ezek a történetek mindig kiterjedt médiafigyelmet kapnak, így gyakran évekig köztudatban maradnak.(7,8) Ahhoz, hogy meghatározzuk hogyan kezelhető legjobban az SCD kockázata ennél a rétegnél, fontos megértenünk, a fiatal személyeknél intenzív edzés közben beálló hirtelen szívhalál mechanizmusát és előfordulásának gyakoriságát. A 35 év alatti páciensek esetében a testmozgás közben fellépő SCD leggyakoribb oka a hipertrófiás kardiomiopátia – vagyis a szívizom megvastagodása -, amely magas pulzusszám esetén gátolhatja a vér továbbjutását a test különböző részeibe, így akut vérnyomáseséshez és szívrohamhoz vezethet.(9) Ennél a rétegnél a kevésbé gyakori okok közé tartozik az aritmogén jobb kamrai kardiomiopátia – amit a szívizom zsíros átépülése jellemez a szív jobb oldalán -, az ioncsatorna betegség – amely a szív normál elektromos vezetőképességét rontja -, illetve a koszorúér anomáliái – amelyek a szív összehúzódásakor a véráram elzáródását eredményezhetik.(9)

Lényeges megjegyezni ugyanakkor azt, hogy a hirtelen szívhalál fiatal sportolóknál ritka – sokkal kisebb gyakorisággal fordul elő, mint idősebb hobbi versenyzőknél.(10) Állami és nemzeti szinten folytatott, amerikai tanulmányok azt mutatják, hogy a középiskolás sportolóknál a mozgás következtében fellépő SCD előfordulása alacsony, esélye mindössze 1:900.000-hez.(6) Egy francia lakosság-alapú kutatás szerint egy millió emberből mindössze 4,6-nál áll be a hirtelen szívhalál. Ezen esetek 95%-ában az elszenvedő alany férfi, és csupán 6%-uk versenyszerűen sportoló, 35 évesnél fiatalabb személy.(11)

A magas intenzitású testmozgás hatására bekövetkező hirtelen szívmegállás lehetséges kockázata idősebb sportolók esetében

Noha számos különböző faktor hozzájárulhat a sport közben bekövetkező hirtelen szívhalálhoz a 35 alattiak esetében, az ennél idősebbeknél az esetek mintegy 80%-a a koszorúér-betegségnek róható fel.(12) Ha számításba vesszük azt a korábban említett tényt is, hogy testmozgás következtében fellépő SCD túlnyomó többségét 35 felettieknél tapasztaljuk, akkor megállapítható, hogy az egész lakosságra vetítve az intenzív mozgás során bekövetkező halál leggyakoribb oka a koszorúér-betegség.

Szerencsére ennek a kockázati tényezőit jól ismerjük, így relatíve egyszerűen meghatározható azon személyek köre, akiknél a legnagyobb az intenzív testmozgás során bekövetkező hirtelen szívhalál kockázata. Ahogyan azt a hagyományos rizikófaktorokból is sejthetjük, ez a halálok is sokkal jellemzőbb a férfiakra, a 45-55 év közötti személyekre, illetve azokra, akiknek a kórtörténetében szerepel a dohányzás, más szív- és érrendszeri megbetegedés, vagy vérrögök kialakulására hajlamosító betegség.(11) Megjegyzendő, hogy a rendszeres testmozgás jelentősen csökkenti az intenzív fizikai aktivitás során bekövetkező hirtelen szívhalál esélyét, illetve hogy az SCD akár 50%-kal alacsonyabb elfordulást mutat a legaktívabbak esetében.(13)

A kutatók a sportolók koszorúér-betegségre (CAD) visszavezethető szívhalálának két mechanizmusát írták le, ezek: a súlyos plakk ruptúra, illetve az oxigénigény és -ellátás egyensúlyának felborulásából következő iszkémia. Több kutatás bizonyítja, hogy a megterhelő aktivitás növekedése adrenergikus hullámot indíthat el, amely fokozott nyírófeszültséget helyezhet a koszorúerekre, növelve a plakk-ruptúra esélyét és súlyosságát.(14,15) A szívizmok oxigénigényének és -ellátásának egyensúlya akkor borul fel intenzív mozgás során a szívkoszorúér-betegeknél, ha az elmeszesedett erek elégtelen tágulása iszkémiát okoz.(16) A hosszantartó iszkémia kamrai ritmuszavart – így kamrai tachycardiát -, idézhet elő, ami kamrai fibrillációhoz és hirtelen szívhalálhoz vezethet.

A hosszan tartó, intenzív testmozgás lehetséges káros hatásai

A kutatások szerint az intenzív mozgás hosszútávú hatásai között szerepelhetnek koszorúér-problémák is. Egy megfigyelés szerint a koszorúér elmeszesedett plakkja nagyobb a férfi állóképességi sportolóknál, mint a hasonló korú, azonos rizikófaktorú kontrollcsoport tagjainál.(17,18) A plakk nem csupán gyakrabban fordul elő férfi sportolók esetében – közvetlen összefüggés áll fenn az edzésmennyiség és a plakk-képződés kiterjedtsége között az egész életen át sportolók személyeknél.(19) Noha ez aggodalomra ad okot, a jelenségre még nincs magyarázat. A sportolóknál kialakuló plakk – a nem sportolókkal összehasonlításban – sokkal magasabb arányban tartalmaz kalciumot (72% vs 31%).(12) Ennek a hatalmas eltérésnek a tükrében azt feltételezzük, hogy a magas intenzitású sportot űző személyeknél kialakuló plakk más természetű, mint az átlagos érelmeszesedésnél megszokott lerakódás. Mindemellett friss kutatások szerint azon férfiak esetében, akiknél a koszorúér kalcium-pontértéke legalább 100 és heti több, mint 3000 MET percet teljesítenek, a szív- és érrendszeri megbetegedési és halálozási ráta nem nagyobb, mint hasonló korú és rizikófaktorú társaiknál, akik kevesebb, mint 1500 MET-percet teljesítenek hetente.(20)

A felmérések szerint a megnövekedett szívkoszorúér-meszesedés mellett az intenzív maratonfutók esetében magasabb a szívizom-hegesedés kockázata is. Egy 2008-as kutatás 102 fő, véletlenszerűen kiválasztott, az előző 5 évben legalább 3 maratont teljesítő alanyt vizsgált, akik közül 12 esetében az MRI (hegesedéssel járó) késői gadolínium felhalmozódást mutatott ki. Ez közel háromszoros gyakoriság a hasonló korú és rizikófaktorú személyekhez képest.(21) Ugyanakkor a jelenség oka itt sem tisztázott. Noha lehetséges, hogy az intenzív mozgás vezet a késői gadolinium felhalmozódáshoz, valószínűbb az a magyarázat, hogy az intenzív mozgás miatt alacsonyabb kockázati csoportba sorolták. Az említett tanulmány által vizsgált maraton futók között számos aktív és leszokott dohányos volt, és többen közülük csak idősebben kezdtek sportolni. Az intenzív testmozgás vérnyomásra és koleszterinre gyakorolt drasztikus hatásának tükrében lehetséges, hogy a fizikai aktivitásuk erős növekedése “elleplezte” szív- és érrendszeri kockázatuk valódi értékét.(18)

Kezelési stratégiák

Annak lehetősége, hogy a magas intenzitású testmozgás akut és krónikus szívbetegséget okozhat valóban aggasztó, ugyanakkor egyértelmű fizikai előnyei és az életmódbeli jelentősége miatt fontos megfelelő irányt mutatni a pácienseknek, akik fontolóra veszik, hogy ilyen aktivitásba kezdjenek. A 35 évnél fiatalabb személyeknél a kapcsolódó kockázat igen alacsony – ahogy azt fentebb tárgyaltuk. Olyannyira alacsony, hogy ma az Egyesült Államokban nincs hivatalos orvosi iránymutatás rutinszerű EKG vagy terheléses vizsgálat alkalmazására a testmozgást megelőzően. Éppen ezért a legjobb módja annak, hogy meghatározzuk, hogy egy fiatal páciensnél fennáll-e a hirtelen szívhalál kockázata, az az, hogy – a családi körtörténetre és terheléses tünetekre fókuszálva – részletes kórtörténetet állítunk fel és fizikai vizsgálatokat, valamint alapos szív- és érrendszeri kivizsgálást végzünk. A 2007-es American Heart Association Guidelines szerint, ha egy páciens kórtörténetében vagy a vizsgálati adatlapján egy vagy több normálistól eltérő eredmény szerepel, további kivizsgálás szükséges az esetleges veleszületett szívbetegség kizárásához.

A 35 évnél idősebb személyeknél az intenzív mozgás során bekövetkező káros események kockázata magasabb, így esetükben további elővigyázatosság javasolt. Mivel a rendszeres mozgás csökkenti a mozgás során fellépő hirtelen szívhalál kockázatát, a legveszélyeztettebbek azok a korábban inaktív személyek, akik hirtelen akarnak intenzív mozgásba kezdeni. Éppen ezért különösen fontos, hogy a relítave inaktív életmódot élők fokozatosan növeljék az aktivitás szintjét, ezzel mérsékelve a kockázatokat. Javasolt mindezt orvos és fitneszedző iránymutatását követve végezni. Továbbá az egyes személyek rizikófaktor-profilját is számításba kell venni intenzív testmozgás bevezetése előtt. Pl. az American Heart Association előzetes szűrővizsgálatokat javasol minden olyan 40 évnél idősebb férfi és az 55 évnél idősebb nők esetében, akiknél a koszorúér-betegség egynél több kockázati tényezője fennáll.(22) A jelentősebb kockázati tényezők hiányában (alacsony ejekciós frakció, >50% fennmaradó sztenózis szívkatéterezés után, alacsony fizikai terhelhetőség, testmozgás által kiváltott ritmuszavar, illetve angina) mind a hobbi sportolókat, mind pedig a profi versenyzőket minden aggodalom nélkül arra bíztathatjuk, hogy folytassák tovább a testedzést a maximális pulzusszám 80%-ig.(6)

Jelen pillanatban nincs bizonyíték arra, hogy a hosszú távú és nagyobb lélegzetű intenzív testmozgás krónikus koszorúér-megbetegedéshez vezethet. Noha a magas edzésmennyiség mellett a koszorúerekben kialakuló többlet mész aggodalomra adhat okot, ennek jelentősége nem ismert. Tehát a magas intenzitású edzést nagy mennyiségben végző személyeknek azt tanácsolhatjuk, hogy amennyiben nem tapasztalnak tüneteket korlátozás nélkül folytathatják a mozgást.

A rendszeres testmozgás kritikus része a szív- és érrendszeri megbetegedések megelőzésének, így fontos, hogy továbbra is erre biztassuk az embereket. Amennyiben a beteg kórtörténetében feltűnik a szívbetegség, és ezzel megkérdőjeleződik az edzés biztonsága, javasoljunk neki egy, a kockázatokat jól ismerő specialistát, aki további iránymutatást adhat.

Hivatkozások

1. Gordon I, Newman, M. Coronary heart disease and physical activity of work. Lancet. 1953;262:1111–1120.
2. Mora S, Cook N, Buring Je, ridker PM, lee IM. Physical activity and reduced risk of cardio-vascular events: Potential mediating mechanisms. Circulation. 2007;116(19): 2110–2118.
3. Bittner, Vera A. The new 2019 ACC/AHA guideline on the primary prevention of cardio- vascular disease. Circulation. 2019;140:e596–e646.
4. Nieman DC. long-term effects of changes in cardiorespiratory fitness and body mass index on all-cause and cardiovascular disease mortality in men: The aerobics center longi- tudinal study. Circulation. 2011;124(23):2483–2490.
5. Gebel K, Ding D, Chey t, Stamatakis e, Brown WJ, Bauman Ae. effect of moderate to vigorous physical activity on all-cause mortality in middle-aged and older Australians. JAMA Intern Med. 2015;175(6):970–977.
6. Noakes tD. Heart disease in marathon runners. Medicine & Science in Sports & Exercise. 1987;19(3):187–194.
7. Carter I. 30 years ago today: Hank Gathers’ tragic death remembered. San Diego Union- Tribune. March 4, 2020.
8. Rayno A. Jarvis Johnson ‘in shock’ by Gophers decision not to let him play. Star Tribune. June 17, 2015.
9. Israel CW. Mechanisms of sudden cardiac death. Indian Heart Journal. 2014;66(1):S10–S17.
10. Baggish A, la Gerche A. Sports cardiology. Cardiology Clinics. 2016;34(4):I.
11. Rowley CP. Sports related sudden death in the general population. Circulation. 2011;124(6):672–681.
12. Maron BJ, epstein Se, roberts WC. Causes of sudden death in competitive athletes. J Am Coll Cardiol. 1986;7(1):204–214.
13. Mittleman MA, Maclure M, tofler GH, Sherwood JB, Goldberg rJ, Muller Je. triggering of acute myocardial infarction by heavy physical exertion—protection against triggering by regular exertion. N Engl J Med. 1993;329(23):1677–1683.
14. Crea F, liuzzo G. Pathogenesis of acute coronary syndromes. J Am Coll Cardiol. 2013; (61)1:1-11.
15. Giri S, Thompson P, Kiernan F, et al. Clinical and angiographic characteristics of exertion related acute myocardial infarction. JAMA. 1999;282(18):1731–1736.
16. Crawford MH. Exercise-induced myocardial ischemia. Importance of coronary blood flow. Circulation. 1991;84(1):424–425.
17. Braber tl, Mosterd A, Prakken NH, et al. Occult coronary artery disease in middle-aged sportsmen with a low cardiovascular risk score: The Measuring Athlete’s risk of Cardiovascular events (MArC) study. Eur J Prev Cardiol. 2016;23(15):1677–1684.
18. Merghani A, Maestrini V, rosmini S, et al. Prevalence of subclinical coronary artery disease in masters endurance athletes with a low atherosclerotic risk profile. Circulation. 2017;136(2):126–137.
19. Aengevaeren Vl, Mosterd A, Braber tl, et al. Relationship between lifelong exercise volume and coronary atherosclerosis in athletes. Circulation. 2017;136(2):138–148.
20. DeFina lF, radford NB, Barlow Ce, et al. Association of all-cause and cardiovascular mortality with high levels of physical activity and concurrent coronary artery calcification. JAMA Cardiol. 2019; 4(2):174–181.
21. Möhlenkamp S, lehmann N, Breuckmann F, et al. running: the risk of coronary events: prevalence and prognostic relevance of coronary atherosclerosis in marathon runners. EurHeart J. 2008; (29)15:1903–1910.
22. Maron BJ, Thompson PD, Ackerman MJ, et al. recommendations and considerations related to preparticipation screening for cardiovascular abnormalities in competitive athletes: 2007 update. Circulation. 2007;115(12): 1643–1655.