Betegségek régen és most, avagy a világháború tanulságai

Betegségek régen és most, avagy a világháború tanulságai

“A nagyszüleim is egészségesek voltak…”

Hányszor hallottam már ezt a mondatot. Akárhányszor szóba hozom a növényi táplálkozás előnyeit és megemlítem az állati eredetű ételek egészségkárosító hatásait, visszakézből mindig azt kapom, hogy a nagyszüleink is ettek húst és egyéb állati eredetű ételeket, mégsem volt semmi bajuk.

De egy dolgot elfelejtünk! Régen nem volt ennyi feldolgozott élelmiszer, mint most. Régen nem ettek az emberek ennyi állati eredetű ételt. Külön kiváltság volt, amikor valaki húst tudott enni. Emlékszem még nagymamám történeteire, aki mindig azt mondta, hogy a hús csak vasárnap volt, de az sem minden hétvégén. Tény az is, hogy sokkal többet mozogtak régen az emberek, ellentétben a mai társadalommal, ahol a testmozgás lassan ismeretlen fogalom – tisztelet a kivételnek. Tehát már nagyon nem abban a világban élünk, mint 40 vagy 50 évvel ezelőtt.

Legyünk óvatosak azzal, hogy mit mivel hasonlítunk össze. Sajnos az én családomban a nagyszülők mind betegeskedtek. Persze nem azt mondom, hogy csak a táplálkozásnak köszönhető, hiszen egy betegség kialakulása sok mindentől függ. De tény az, hogy a helyes táplálkozás és az egészséges életmód sokat tud változtatni egy ember életén.

 

A világháború tanulságai vegán szemmel

A szívinfarktus halálozási trendje

Történelmileg volt egy időpillanat, amikor a szakértők egyértelmű választ kaphattak volna a táplálkozás és a betegségek összefüggéseire, azonban az emberek többsége nem akarja sokszor meglátni az igazságot. Ez volt a II. világháború. Amikor Németország tengelyhatalmai elárasztották Hollandia és Belgium területeit, majd elfoglalták Dániát és Norvégiát, akkor a német katonák számára jellemző viselkedés volt, hogy a megszállt területeken élőktől elvették az összes haszonállatot: szarvasmarhát, juhot, kecskét, sertést, csirkét, pulykát. Hirtelen ezek az országok növényi alapú étrendre váltottak. Akkor persze senki nem hívta így ezt a táplálkozási formát, de ez történt.

 

A fenti történelmi időszaknak egy érdekes aspektusát vizsgálta dr. Strom és Jensen. 1951-ben Anglia vezető orvosi lapjában, a nagymúltú The Lancet újságban számoltak be Norvégiában történt tapasztalatokról a szívrohamok, a stroke és a szív- és érrendszeri megbetegedések okozta halálesetek megfigyeléséről. Amint a grafikonon látható, az 1920-as évektől folyamatosan emelkedik a szívroham és a stroke által okozott halálozási arány. Majd az 1940-es években, amikor megjelentek a németek, hirtelen leesett a betegségekkel kapcsolatos mutató. Ebben az időszakban az emberek szinte csak növényi táplálkozást folytattak. Majd 1945-ben a II. világháborúnak vége lett, az emberek újra elkezdtek húst és tejet enni, majd a stroke és a szívrohammal összefüggő halálozási arányok megnövekedtek. (1)

 

A cukorbetegség és a világháború

Az egyik módja a cukorbetegség megértésének az, hogy madártávlatból kezdjük el vizsgálni az eseményeket, így kapunk egy nagy képet a betegségről. Megvizsgáljuk, hogy az élelmiszer hogyan kapcsolódik egy adott betegséghez, vagy egy adott állapothoz. A vizsgálat indításának egyik logikája egyszerűen csak az, hogy körülnézünk, megfigyelünk, és megvizsgáljuk ki rendelkezik egy adott betegséggel, mit csinálnak azok, akiknek nincs a betegsége, mit csinálnak azok, akiknek van betegsége. Aztán elkezdünk alkotni bizonyos hipotéziseket vagy ötleteket arra vonatkozóan, hogy a különböző tényezők mennyire kapcsolódhatnak a betegség megszerzéséhez, vagy a betegség hiányához. Az ilyen logikai megközelítések jellemezték Sir Harold Himsworth kutatásait is, akinek a nevéhez fűződik az 1-es és 2-es típusú cukorbetegség felismerése. (2)

 

Himsworth kutatásaiban rájött arra, hogy azokban a populációkban, ahol magasabb volt a zsírfogyasztás, magasabb volt a cukorbetegség aránya, ellentétben azokkal az országokkal, ahol alacsony volt a zsírfogyasztás és ezzel egy időben alacsonyabb is volt a cukorbetegség aránya. Tehát ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy amíg az Egyesült Államokban a teljes kalória 36%-a zsírból származik és 51%-a szénhidrátból, ott magas volt a cukorbetegség aránya. Japánban ez az érték 5% és 85%, és szinte alig jelenik meg a statisztikai kimutatásban a cukorbetegség. (3) Ennek okáról egyébként már írtam anno egy blogcikket: “Miért nem használok olajat már 2 éve?” címmel.

Nézzünk egy másik érdekes tanulmányt, amely rávilágít arra, hogy a táplálkozás milyen hatással van a cukorbetegségre. Az 1900-as évek elején a kutatók észrevették, hogy a cukorbetegség egyre gyakoribbá vált. Majd érdekes módon 1915 és 1916 körül egy nagy visszaesés történik, és a trend rendellenes módon megtörik. Vajon mi lehetett az oka? Az I. világháború hatása megváltoztatta a táplálkozási lehetőségeket. A grafikonon jól látható, hogy a világháború kellős közepén a cukorbetegség aránya hatalmasat csökkent. (3) Ennek oka részben az volt, hogy a német tengeralattjárók blokádot képeztek Nagy Britannia körül, így a táplálkozási minta drasztikusan megváltozott. Az étel főként szénhidrátalapú lett, az állati eredetű ételek pedig csökkentek.

 

Élelmiszer-korlátozás Koppenhágában

Az első világháború idején több országban problémát jelentett a megfelelő táplálék előteremtése. Azonban Dániában szerencsére volt egy briliáns elme, Mikkel Hindhede orvos és táplálkozási szakértő, aki a Dán Országos Táplálkozástudományi Kutatólaboratórium vezetőjeként szolgált Koppenhágában és a dán kormány élelmiszer-tanácsadójaként az I. világháború idején. Javaslata alapján a húsból származó étrendet keményítőalapú étrendre kellett váltani, vagyis gabonákra és zöldségekre. Más országok, például Németország, továbbra is hittek a nagymennyiségű húsfogyasztás fontosságában, ennek következtében nem tudtak alkalmazkodni a változó időkhöz. Dr. Hindhede tanácsát követve a legtöbb sertést eladták, a tejelő tehenek száma pedig egyharmaddal csökkent. Az alkoholtermelés is korlátozott volt. Ezek az alapvető változtatások elérhetővé tették az emberi fogyasztásra szánt gabonaféléket, amelyeket egyébként a haszonállatok takarmányozására és a szeszesitalok előállítására használtak volna. A legsúlyosabb élelmiszerkorlátozás 1917 és 1918 között volt. Ebben az időszakban a halálozási arány 34%-kal csökkent. Hindhede számára nem volt meglepő az eredmény, ugyanis már 1895-ben kísérletezett az alacsony fehérjebevitelű diétával. Hindhede meggyőződése, hogy a jobb fizikai feltételek a megfelelő táplálkozással érhetőek el. Az e területen végzett vizsgálatok eredményei alapján meggyőződése volt, hogy a húsalapú ételek a leggyakoribb okai a betegségeknek. (4)

 

Racionalitások és téveszmék

Sokszor nem igazán értem az embereknek a logikai következtetéseit. Ha elfogadjuk azt a tényt, hogy régen kevesebb állati eredetű ételt ettek és ez összefüggésben állt azzal, hogy kevesebb betegség jelent meg, akkor miért akarjuk még azt a keveset is megenni? Ez olyan, mint ha tudnám, hogy a dohányzás tüdőrákot okoz, ezért nem szívok minden nap belőle, csak néha-néha. Ha tudom valamiről, hogy egészségkárosító, akkor egyáltalán nem fogyasztom. Arról már nem is beszélve, hogy az állati eredetű ételek elhagyásával teszünk azért is, hogy erőszakmentesen táplálkozzunk és a környezetet pluszban védjük. Abszolút win-win szituáció.

 

Hogyan tovább?

A növényi táplálkozásban talán az egyik legjobb, hogy nagyon sok betegségre pozitív hatással van. Meg kell értenünk, hogy a táplálkozási szokásaink hatnak ránk, a környezetre és másokra is. Most, hogy megismertél plusz egy hasznos információt, itt az idő, hogy kitaláld, miként tudod a saját táplálkozásodban alkalmazni. Ebben óriási segítségedre lehet a Fehérjemítosz című könyvem, amiben számos példát és további hasznos segítséget találsz az egészséges étkezés témakörében.

Jó edzést!

 

Hivatkozások

(1) A. Strom, R. A. Jensen (1951): Mortality from circulatory diseases in Norway 1940-1945. The Lancet. 257(6647): 126-129.
(2) H. Himsworth (1936): Diabetes mellitus: its differentiation into insulin-sensitive and insulin-insensitive types. The Lancet. 127-130.
(3) H. Himsworth (1935): Diet and the incidence of diabetes mellitus. Clinical Science. 2: 117-148.
(4) M. Hindhede (1920): The effect of food restriction during war on mortality in Coppenhagen. JAMA. 74(6): 381-382.

(Címlap fotó: Emma Kranz and colleagues, peeling potatoes in front of a hospital in Cologne, photographer unknown, Rolf Kranz / Europeana 1914-1918, CC BY-SA.)



A kényelmes és biztonságos online fizetést a Barion Payment Zrt. biztosítja, MNB engedély száma: H-EN-I-1064/2013
Bankkártya adatai áruházunkhoz nem jutnak el.