Bevezetés
Az időszakos böjt az elmúlt évtizedben óriási népszerűségre tett szert fogyókúraként. Népszerű fogyókúrás étrend, de aggályok merültek fel a böjtnek a nők és férfiak reproduktív egészségére gyakorolt hatásaival kapcsolatban. Ennek a kiderítésére végzett Sofia Cienfuegos és munkatársai Chicagoban egy áttekintést különböző tanulmányok alapján. (1)
Eredményeik szerint az intermittent fasting, azaz IF (időszakos böjtölés) csökkenti az androgénmarkerek vérben jelenlévő szintjét, miközben növeli a nemi hormon-kötő globulin (SHBG) mennyiségét a premenopauzában lévő, elhízott nőknél.
Az időszakos böjt három különböző diéta gyűjtőfogalma: a váltakozó napi böjt (ADF – alternate day fasting), az 5:2 diéta és az időben korlátozott étkezés (TRE – time-restricted eating).
Az ADF egy “lakomanapot” foglal magában, amikor az egyének esznek, illetve tartanak egy másik”böjtnapot”, amikor a résztvevők választhatnak, hogy csak vizet fogyasztanak, vagy az energiaszükséglet ∼25%-át fogyasztják.
Az 5:2 diéta az ADF módosított változata, amely heti 5 ünnepi és 2 böjti napot foglal magában.
Végül a TRE az étkezési ablakot napi meghatározott számú órára (általában 4-10 óra) korlátozza, a fennmaradó órákban pedig kalóriamentes italokkal böjtöl. A felhalmozódó bizonyítékok arra utalnak, hogy ezek a különböző időszakos böjtölési sémák hatékonyan csökkentik a testsúlyt és javítják az inzulinérzékenységet, a vérnyomást és az oxidatív stressz markereit elhízott felnőtteknél.
Módszerek – Alanyok kiválasztása
A kutatásban 18 évnél idősebb férfiak & nők vettek részt, kizárási kritériumnak számított, ha valaki vallási gyakorlat részeként böjtölt (pl. ramadán vagy hetedik napi adventista), illetve, ha 1 hétnél rövidebb volt a vizsgálati időtartam, valamint kizártak olyan tanulmányokat, amelyek férfiak és nők adatait kombinálták.
Ösztradiol
Az ösztradiol (ösztrogén egy természetesen előforduló formája) a fő női reproduktív hormon, feladata a reproduktív szövetek fejlődése és fenntartása, a menstruációs ciklus szabályozása. A túlsúlyos és elhízott nők ösztrogénszintje magasabb a normál testsúlyú társaikhoz képest, mivel ösztrogén a zsírszövet által is termelődik, ami fokozott szekréció esetén (pl. elhízás) olyan kedvezőtlen egészségügyi következményekkel jár, mint a policisztás petefészek szindróma (PCOS), az anovuláció és a mellrák fokozott kockázata. A testsúlycsökkentő beavatkozásokról kimutatták, hogy csökkentik az ösztrogénmennyiséget az elhízott nők körében.
Androgének (tesztoszteron, DHEA-S, androsztenedion és FAI)
A hiperandrogenizmus olyan betegség, amelyet az androgének magas szintje jellemez. Nőknél a hiperandrogenizmust hirsutizmus (túlzott szőrnövekedés), seborrhoea (hámló foltok a testen és a fejbőrön) és a menstruációs ciklus zavarai jellemzik. Tanulmányok arról számoltak be, hogy a hiperandrogenizmus elősegíti az inzulinrezisztenciát és a zsigeri elhízást a nők körében azáltal, hogy csökkenti az egész test glükózfelvételét. PCOS-ben és elhízásban szenvedő nőknél a testsúlycsökkenés bizonyítottan csökkenti a tesztoszteron- és androsztendionszintet, miközben növeli az SHBG-koncentrációt. A kóros androgénstátuszt a szabad androgén indexszel (FAI) mérik. A FAI egy olyan arányszám, amelyet úgy számítanak ki, hogy az összes tesztoszteront elosztják a nemi hormonhoz kötődő globulinnal (SHBG), majd megszorozzák 100-zal.
Három tanulmány vizsgálta az időszakos koplalás hatását az androgénmarkerekre nőknél. Harvie és munkatársai vizsgálatában elhízott, premenopauzában lévő nők 5:2 diétát követtek, amelyben heti két napon 500 kcal-t fogyasztottak. A 24 hetes 5:2 diéta után a FAI szignifikánsan csökkent, a kiindulási értékhez képest 7%-os súlycsökkenés mellett (tehát csökkent a szabad androgénszint). A DHEA-S, a tesztoszteron és az androsztenedion viszont változatlan maradt. Ezenkívül két tanulmány vizsgálta a koplalás androgénekre gyakorolt hatását PCOS-ben szenvedő nőknél.
Li és munkatársai egy 8 órás TRE-kísérletet végeztek, amelyben PCOS-ben és elhízásban szenvedő fiatal nők a nap korai szakaszában (reggel 8 és délután 4 óra között) minden energiaszükségletüket elfogyasztották, a nap hátralévő részében pedig 5 héten át vízzel böjtöltek. Ez a korai 8 órás TRE-beavatkozás szignifikánsan, 2%-kal csökkentette a testsúlyt, valamint a FAI- és az összes tesztoszteronszintet. A vizsgálat befejezésekor az LH és az FSH értéke változatlan maradt, annak ellenére, hogy ezek a résztvevők kis mértékben fogytak (2%-kal a kiindulási értékhez képest) és a zsírtömegük is csökkent (2,4 kg a kiindulási értékhez képest). A zsigeri zsír szintén csökkent, de a vázizomzat változatlan maradt. Lehetséges, hogy a súlyvesztés és a zsírtömeg-csökkenés mértéke nem volt elegendő az LH- és FSH-koncentrációk modulálásához. Ezeket az eredményeket kiegészítve Jakubowicz és munkatársai összehasonlították a kalóriák >50%-ának vacsorára történő fogyasztásának hatását a kalóriák >50%-ának reggelire történő fogyasztásával szemben PCOS-ben szenvedő nőknél. Az eredmények azt mutatták, hogy a FAI, a DHEA-S és az androsztenedion szignifikánsan csökkent a reggeliző csoportban a vacsorázó csoporthoz képest. Ezek a változások súlycsökkenés nélkül következtek be.
További vizsgálatokban az androgénmarkerek változásait a testsúly, a gyulladás és az inzulinrezisztencia csökkenése is kísérte, ami még inkább szemlélteti a hiperandrogenizmus és a metabolikus zavarok közötti kapcsolatot. Összességében ezek az eredmények arra utalnak, hogy a koplalás jelentősen csökkentheti az androgénmarkereket a premenopauzában lévő nőknél és a PCOS-ben szenvedőknél, különösen akkor, ha a kalóriafogyasztás a nap korábbi szakaszában történik.
Prolaktin
A prolaktin a tejtermelésért és az emlőmirigyek fejlődéséért felelős hormon. Egyre több bizonyíték utal arra, hogy a diétás beavatkozások révén történő testsúlycsökkentés nem befolyásolja jelentősen a prolaktinszintet, ami alapján kijelenthető, hogy időszakos böjt biztonságos, jól tolerálható és hatékony szoptató nőknél, valamint nem vezetett a tejtermelés káros változásához.
Eredmények összefoglalása a nők körében
Ezek az előzetes eredmények arra utalnak, hogy a koplalás általában csökkenti az androgénekszintet, miközben növeli a SHBG-szintet a premenopauzában lévő, elhízott nőknél. Ezek az eredmények ígéretesek az IF alkalmazása szempontjából a hiperandrogén állapotok, például a PCOS kezelésében. Fontos megjegyezni, hogy ezeket az eredményeket általában csak akkor figyelték meg, ha az ételfogyasztást a nap korábbi szakaszára korlátozták. Így a premenopauzában lévő nőknek úgymond minden nap 16 óráig be kell fejezniük az étkezést, hogy megfigyelhessék ezeket az előnyöket az androgénmarkereknél. Másrészt úgy tűnik, hogy a koplalásnak nincs hatása más reproduktív hormonokra, például az ösztrogénre, a gonadotropinokra és a prolaktinra.
Következtetés
Az itt bemutatott korlátozott mennyiségű adatok alapján lehetséges, hogy az időszakos böjt mindkét nemnél csökkentheti az androgénmarkerek szintjét. Ha ez a helyzet, akkor ezeknek az eredményeknek változatos egészségügyi következményei vannak. Egyrészt a koplalás értékes eszköznek bizonyulhat a patológiásan magas androgén-szinttel jellemezhető policisztás petefészek szindrómában (PCOS) szenvedő nőknél a hiperandrogenizmus kezelésében a menstruáció és a termékenység javításával. Másrészt a böjt bizonyíthatóan csökkenti az androgénszintet a férfiaknál, ami viszont negatívan befolyásolhatja az anyagcsere-egészséget és a libidót. További kutatások szükségesek ezen előzetes eredmények megerősítéséhez.
Cikkreferátumot írta: Dr. Vincze Réka
Hivatkozások
(1) Cienfuegos, S., Corapi, S., Gabel, K., Ezpeleta, M., Kalam, F., Lin, S., Pavlou, V., & Varady, K. A. (2022). Effect of Intermittent Fasting on Reproductive Hormone Levels in Females and Males: A Review of Human Trials. Nutrients, 14(11), 2343. https://doi.org/10.3390/nu14112343
