Ketogén diéta és a vegán étrend: szénhidrát-inzulin modell bukása

Ketogén diéta és a vegán étrend: szénhidrát-inzulin modell bukása

A ketogén diéta és a zsírszegény növényi étrend hatásainak összehasonlítása ad libitum energiabevitel szempontjából.

Az elhízás növekvő gyakoriságának egyik oka, hogy egyre széleskörűbben elérhetőek olyan feldolgozott élelmiszerek, melyek minősége és összetétele idővel változott, így túlzott energiabevitelt okoznak. Kétféle megközelítés van versenyben az elhízás és annak megfelelő kezelésének módjáról az anyagcsere szempontjából. A szénhidrát-inzulin modell szerint a magas glikémiás indexű élelmiszerek bevitele a posztprandiális inzulinszint megemelésével elősegíti a szöveti zsírlerakódást, így növelve az éhségérzetet és az energiabevitelt. A másik szemlélet szerint a zsírban gazdag ételek passzív túlfogyasztáshoz vezetnek, mert magas energiasűrűségűek, de nem adnak jóllakottság-érzetet.

Régóta fennálló vita tárgya, hogy a fogyni vágyók számára a szénhidrátcsökkentett, vagy az alacsony zsírtartalmú étrend követése célravezetőbb. Az előbbi kategóriába tartozó ketogén diéták általában keményítőmentes zöldségfélékre és állati eredetű élelmiszerekre épülnek, kerülve a magas keményítő- és cukortartalmú ételeket, alapanyagokat. Ezzel ellentétben az alacsony zsírtartalmú étrendet promotálók gyakran a teljes értékű növényi étrendet ajánlják, melynek alapja minden zöldségféle és teljes kiőrlésű gabona, kerülve a hozzáadott zsiradékot, olajat.

Ketogén diéta és a vegán étrend kísérlet: résztvevők szétosztása
A résztvevőket véletlenszerűen osztották szét 2 hét ketogén és 2 hét vegán étrendre

Egy 2019-ben ebben a témában végzett randomizált klinikai vizsgálat eredményeit foglalja össze a 2021 januárjában, a Nature Medicine folyóiratban megjelent publikáció. (1) A kísérlet során 20 nem cukorbeteg résztvevő költözött be a kórházba, ahol véletlenszerű sorrendben két hétig ketogén (a bevitt energia 10%-a szénhidrátból, 75%-a zsírokból származott), majd újabb két hétig növényi alapú, zsírszegény étrenden (napi bevitt energiamennyiség 75%-a szénhidrátból, 10%-a zsírokból) éltek. Mindkét diéta minimális mennyiségű erősen feldolgozott élelmiszert tartalmazott, és a keményítőmentes zöldségfélék aránya megegyezett. A napi élelmiszeradag nem volt korlátozva, a résztvevők étvágyukhoz mérten vettek magukhoz az adott periódushoz tartozó ételeket.

A zsírszegény diéta összességében nagyobb glikémiás terheléshez, magasabb étkezés utáni glükóz- és inzulinszinthez vezetett, az energiabevitel pedig spontán 550-700 kalóriával kevesebb volt, a ketogén étrendéhez hasonlítva. Ezáltal a részvevők testtömeget és testzsírt vesztettek, míg az éhségérzetük, teltségérzetük étkezés után nem változott. Ez az eredmény azt mutatja, hogy bár a ketogén diéták csökkentik a glükóz- és inzulinszintet, a zsírszegény étrend előnye, hogy szabályozza az étvágyat. A növényi étrend esetében az átlagos kalóriabevitel a két hét alatt közel állandó volt (2000 és 2200 kcal/nap között), és végig kevesebbnek bizonyult a ketogén diétánál (3100 és 2500 kcal/nap között). A szénhidrátcsökkentett diéta második hetében jelentős csökkenést figyeltek meg a kalóriabevitelben, amely változás egybeesett a vér béta-hidroxibutirát-szintjének emelkedésével, de még ekkor is több kalóriát fogyasztott naponta ez a csoport a növényi étrenden lévő csoporthoz képest. Nem ismert, hogy két különböző diétára való tartós átállás milyen hatással van az energiabeviteli különbségre, de egy korábbi felmérésből az derült ki, hogy a ketogén diétára való átállás után 10-15 héttel a résztvevők nagymértékben csökkent teltségérzetről adtak tudomást. Ez egybecseng a megfigyelt, már rövidtávon jelentkező megnövekedett energiabevitellel.

A ketogén diétához való metabolikus alkalmazkodás sokrétű, több szervrendszer bevonásával, eltérő időtartamú folyamatok során zajlik. A két hétig tartó átállás elég időt adott sok metabolikus változás lezajlásához. Megfigyelték, hogy a második hét végére csökkent a glükóztolerancia, valamint a napi respiratorikus hányadosból (0.75) arra lehetett következtetni, hogy szervezet átállt a zsír-és ketontestégetésre energiatermelés céljából. Valamint néhány nappal az átállást követően a vérplazma béta-hidroxibutarát szintje alapján megállapították a ketózis beálltát, a ketontest mennyisége a vérben stagnált a vizsgálat második hetében.

Egy korábbi kísérletben az éhgyomri ketonszintet hosszabb távon megfigyelve arra a következtetésre jutottak, hogy valószínűleg hosszabb kitettség során sem nő a ketontestek mennyisége a kezdeti, pár napos átállást követően. A vizelet húgysavtartalma viszont az átállás alatt megközelítően a duplájára nő, majd visszacsökken az eredeti mennyiségnél 20-50%-al nagyobb értékre.

Zsírmentes testtömeg és a testzsír változása az adott étrendeken
Zsírmentes testtömeg és a testzsír változása az adott étrendeken

A meglehetősen jelentős energiabeviteli különbségek ellenére, a két hét alatt hasonló arányban vesztettek testsúlyt a két diéta alatt a résztvevők. A ketogén diéta első hete alatt tapasztalt gyorsabb súlyvesztés elsősorban a test eltérő víz- és gasztrointesztinális tartalmának volt köszönhető. Míg a zsírmentes testtömeg (angolul: fat-free mass) lényegében nem változott a növényi étrenden töltött két hét alatt, a ketogén diéta során csökkent az aránya. Ezáltal a szervezet negatív nitrogén egyensúlyba került, amit kompenzálandó testfehérjék egy kis részének lebontása történt, tehát annak ellenére hogy az eredetileg bevitt táplálékban több protein volt, végső soron csökkent a fehérjék aránya szervezetben. Csak az alacsony zsírtartalmú diéta során vesztettek a résztvevők szignifikáns mennyiségű testzsírt. Ez nagyjából napi 35 grammal több zsírvesztést jelent a ketogén diétához képest, és egyértelműen összefügg a körülbelül 330 kalóriás energiamérlegbeli különbséggel a két étrend között.

Mind az éhgyomri, mind a posztprandiális emelkedett trigliceridek nagyobb kardiovaszkuláris rizikót jelentenek. A szénhidrátszegény étrend éhgyomri értéket csökkentette a kiinduláshoz képest, míg a zsírszegény diéta növelte. Megjegyzendő, hogy a magas zsírtartalma miatt a táplálkozás utáni adatot viszont a ketogén étel bevitele jelentősen növelte. Ezzel ellentétben a zsírszegény menü magasabb étkezés utáni glukóz- és inzulinszinthez vezetett és a laktátkoncentráció is érdekes módon emelkedett, valószínűleg a nagymértékű glükózfelvétel és az ezt követő aktív glikolízis miatt.

Mi okozta a csökkent ad libitum energiabevitelt a zsírszegény növényi étrend esetén a ketogén diétához képest?

Korábban az volt a vélekedés, hogy a magas proteinbevitel növeli a jóllakottságérzetet és csökkenti az energiabevitelt. Ezzel szemben ez a randomizált, ellenőrzött klinikai körülmények között végzett vizsgálat éppen ellenkező eredményt adott.

A magasabb élelmi rostbevitel valamint az elfogyasztott ételek jelentősen alacsonyabb energiasűrűsége a zsírszegény növényi étrend esetén összeségében kevesebb energia beviteléhez vezettek, bár ez a két faktor önmagában nem nyújt elég magyarázatot.

Az elhízás passzív túlfogyasztás modellje szerint a nagy energiasűrűségű étrend energiafelesleg beviteléhez, és ezáltal hízáshoz vezet. A szénhidrát-inzulin modell szerint a magas glikémiás indexű táplálékok fogyasztása a posztprandiális inzulinszint növelése által okoz zsírfelhalmozódást, és így vezet elhízáshoz. A kísérlet során a zsírszegény, növényi étrend számos magas glikémiás indexű ételt tartalmazott, melyek a ketogénnel ellentétben meglehetősen növelték a táplálkozás utáni plazmainzulin és plazmaglükóz szinteket. Mégis, a zsírszegény diéta alacsonyabb energiabevitelhez vezetett, ami cáfolja szénhidrát-inzulin modell által jósoltakat. A ketogén diéta nagy energiasűrűsége viszont nem okozott testzsír növekedést, ez megkérdőjelezi a passzív túlfogyasztás modell érvényességét. Következésképp levonhatjuk, hogy az energiabevitel szabályozása sokkal komplexebb annál, minthogy le lessen írni ilyen egyszerű sémákkal.

Cikkreferátumot írta: Szeidl Sára

Kapcsolódó blogcikkek

Hivatkozások

(1) Hall KD, Guo J, Courville AB, Boring J, Brychta R, Chen KY, Darcey V, Forde CG, Gharib AM, Gallagher I, Howard R, Joseph PV, Milley L, Ouwerkerk R, Raisinger K, Rozga I, Schick A, Stagliano M, Torres S, Walter M, Walter P, Yang S, Chung ST. Effect of a plant-based, low-fat diet versus an animal-based, ketogenic diet on ad libitum energy intake. Nat Med. 2021 Feb;27(2):344-353.



A kényelmes és biztonságos online fizetést a Barion Payment Zrt. biztosítja, MNB engedély száma: H-EN-I-1064/2013
Bankkártya adatai áruházunkhoz nem jutnak el.