Vércsoport szerinti táplálkozás: tudomány vagy átverés?

Vércsoport szerinti táplálkozás: tudomány vagy átverés?

A számtalan egészségpromotáló diéta és termék között a legvitatottabbak azok, melyek fogyást ígérnek. Ezek közül csak nagyon kevés módszert vetettek alá valós tudományos tanulmányozásnak. Sok esetben ha tesztelték is, nem tapasztalták az ígért hatást. Így a gyártók gyakran nem is foglalkoznak azzal, hogy egy drága vizsgálatot hajtsanak végre, ami megfelel a klinikai kísérletek szigorú kritériumainak. Hasonlóan volt ez az úgynevezett vércsoport szerinti táplálkozás kapcsán is, amit az amerikai Dr. Peter J. D’Adamo népszerűsített 1996-ban „Eat right for your type” című könyvében.

vércsoport szerinti diéta adamo könyv

A kötet több, mint 2 millió eladott példányt számlál és 50-nél is több nyelvre fordították le. A módszer lényege az, hogy az ABO vércsoport rendszer szerinti vércsoportodhoz tartozó, D’Adamo által meghatározott étrendet kövesd.

Dan Larhammar svéd akadémikus, az Uppsala Egyetem molekuláris sejtbiológia professzora volt az, aki 2005-ben vizsgálta először ezt a témát kicsit részletesebben (1):

A koncepciónak két alapelve van. Az egyik, hogy az ételekben található lektinek egészségügyi problémákat okoznak azáltal, hogy a vércsoport antigénekhez kötődnek a véráramban. D’Adamo állítja, hogy a csirkehús lektinjei a vér alakos elemeinek agglutinációját okozzák, ezért stoke-hoz és immunhiányos állapothoz vezetnek a B-s vércsoportúak esetében, valamint a vesében felhalmozódva halált okozhatnak. Tudományos bizonyítékot ezekre a megállapításaira nem mutatott fel.

A vércsoport szerinti táplálkozás másik alapelve, hogy az A és B vércsoport az evolúció során legkésőbb jelentek meg, az emberi táplálkozási szokások változásának hatására, D’Adamo szerint a 0-s a legősibb vércsoport. Ezzel szemben a tény az, hogy az A és B csoportok a legrégebbiek, míg a 0-s egy nem funkcionális génvariáció, ami egy újabb mutáció eredményeként jött létre. Larhammar szerint a könyvbeli szakirodalmi hivatkozások meglehetősen régiek, és nem tartalmazzák a modern molekuláris genetikai felfedezéseket.

2013-ban, a The American Journal of Clinical Nutrition folyóiratban megjelent szisztematikus áttekintés 1003 publikációt vizsgált meg (2). Nem találtak leírást egy olyan kísérletről sem, amelyben specifikusan a diéta egészségügyi hatását vizsgálták volna, annak ellenére, hogy D’Adamo leírja az 1996-ban megjelent könyvében, a vércsoport szerinti táplálkozás kutatása két éven belül befejeződik. Ezek alapján az évek alatt széles körben elterjedt ígéreteket tisztázásra szorulnak, hogy a fogyasztók tudatában legyenek, a reklámozott egészségügyi hatások teoretikusak, és nincsenek tudományosan alátámasztva.

Miért gondolták fontosnak a vércsoport szerinti táplálkozást?

1950-es és 1960-as években végzett kutatások megállapították, hogy a 0-s vércsoportba tartozók körében kisebb a rizikója az ischémiás szívbetegség kialakulásának. A nem 0-soknak 11%-kal nagyobb esélyük van koszorúér-megbetegedésre, a 0-s vércsoportúakhoz képest. Ezekhez nagyon hasonló eredményt adott egy 2016-ban végezett meta-analízis, ami szerint az A-s csoportba tartozóknál 14%-kal gyakrabban alakul koszorúér-megbetegedés, míg a 0-sok között ennek 15%-kal kisebb az esélye, a más (B, AB) vércsoportúakhoz képest. Ezen kívül azt is megállapították, hogy az A-sok körében magasabb az összkoleszterin-szint, valamint hogy a 0-s vércsoport összefüggésbe hozható a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának emelkedett rizikójával.

A Physicians Committee for Responsible Medicine szakértői egy friss 2020-as randomizált klinikai kísérletben foglalkoztak azzal, hogy valójában érdemes-e a különböző vércsoportú egyéneknek más táplálkozási elvet követni a szív- és érrendszeri betegségek kockázatának csökkentése érdekében (3).

Ezt a nézetet D’Adamo népszerűsítette 1996-ban megjelent könyvével, amiben az A-s vércsoportúak számára gyümölcsökben, zöldségekben és gabonában gazdag étrendet, a 0-soknak pedig húsipari termékekre fókuszáló diétát ajánlott. A többi vércsoportnak pedig ezek kombinációit javasolta. Ezt a hipotézist mindezidáig nem tesztelték intervenciós vizsgálattal.

Ezért Dr. Neal Barnard és csapatának az volt a célja, hogy ebben a 16 hetes randomizált klinikai vizsgálatban összefüggést keressen a növényi alapú táplálkozásra való átállás kardiometabolikus hatásai és a vércsoport között. Az intervenciós diéta nagyban hasonlított a D’Adamo által az A-s csoportúaknak javasolt étrenddel, és ezáltal a 0-ásoknak ellenjavalt változtatásokat foglalt magába.

A vizsgálat egy nagyobb kísérlet része volt, amelyben a zsírban szegény növényi étrend metabolikus hatásait vizsgálták. A jelentkezők közül kizárásra kerültek azok, akiknek fennálló cukorbetegsége vagy alkohol- illetve drogproblémái voltak. Nem vehettek részt továbbá várandós, szoptató és növényi étrendet folytató egyének sem. Mivel a vércsoportmeghatározás nem volt része a kísérlet kezdeti protokolljának, azokat is kizárták az elemzésből, akik a vércsoporttesztelés előtt már teljesítették a 16 hetes feladatot, ez 49 főt érintetett a 117-ből.

Az intervenciós diétát állati termékek nélkül, gyümölcsökre, zöldségekre, gabonára és hüvelyesekre fókuszálva, limitált olaj- és magfogyasztással alakították ki. Napi zsírfogyasztást 20-30 grammban korlátozták. A B12-vitamin bevitelt 500 mikrogramm/nap mennyiségben szabták meg. A 122 fős kontrollcsoport feladata annyi volt, hogy az aktuális étrendjüket fenntartsák a kísérlet időtartama alatt. Mindkét csoportban tagjait arra kérték, hogy a szokásos fizikai aktivitásukat tartsák fenn a 16. hét végéig.

Hogy meg lessen állapítani, a vércsoportnak volt-e speciális szerepe a tapasztalt változásokban, az intervenciós csoportot kétféleképpen is összehasonlították ez alapján. Összevetették az A-sokat a nem A-sokkal, illetve a 0-s vércsoportúakat a nem 0-sokkal.

Az A vércsoportba tartozók között az átlag testsúlyvesztés 5.7 kg volt, a nem A-sok között ez az érték 7 kg-nak adódott. A másik fajta csoportosítás szerint: 0-sok átlagosan 7.1 kg-ot fogytak, a nem 0-sok 6.2 kg-ot. A testzsírtömeg és a viszcerális hasi zsír térfogatában is csökkenést tapasztaltak, melyek nem tértek el szignifikánsan a különböző vércsoportok között. Bár a kezdeti lipidszintekben jelentős különbségeket mértek (az A-s csoportban volt a legmagasabb az összkoleszterin mennyisége: 226.5 mg/dl, a 0-sban pedig a legalacsonyabb: 182.4 mg/dl), a változás nem mutatott ekkora eltéréseket.

A 16 hétig tartó diétázás után megfigyelt kardiometabolikus változásokat nem tudták összefüggésbe hozni az ABO rendszer szerinti vércsoporttal. Az intervenciós diéta hasonló volt a D’Adamo által az A-soknak javasolt étrendhez, de nem mondható el, hogy a változtatás a vércsoport alapján valakinek jobban vagy kevésbé használt volna.

Megfigyeléses vizsgálatokból tudjuk, hogy a kardiovaszkuláris rizikó viszont eltérő a vércsoportok között. A-s csoportúaknak magasabb az össz- és LDL-koleszterinszintjük egyaránt (ez ebből a kísérletből is kitűnt), valamint a nem 0-soknak nagyobb a VIII-von Willebrand faktor plazmakoncentrációja, aminek a hemosztázis folyamatában van szerepe.

Friss tanulmányokból az is kiderül, hogy az A-sok között nagyobb eséllyel alakul ki súlyos, akut respiratorikus szindróma COVID-19 fertőzés következtében, mint a 0-sok körében kisebb ennek a kockázata a többi vércsoporthoz képest.

Ezen fennálló különbségek ellenére nem mondható el, hogy lényeges eltérés lenne a zsírszegény növényi alapú táplálkozásra adott kardiometabolikus válasz esetében a vércsoportok között.

Egy korábbi, 2014-es kutatás tárgya is a vércsoport szerinti táplálkozás kardiometabolikus faktorokra gyakorolt hatása volt (4). Azt találta, hogy az étrendbeli váltás után összességében javultak ezek mutatók, viszont nem voltak összefüggésbe hozhatók az egyén vércsoportjával. Tekintve, hogy az A-s diéta növényi összetevőkben gazdag és minimális húsipari termék fogyasztásával jár, ez az eredmény nem meglepő. Annak ellenére, hogy az AB étrend javasolja egyes tejtermékek és húsipari cikkek fogyasztását, szintén kedvezően hatott a kardiometabolikus rizikófaktorokra. Ezzel szemben a nagymértékű húsfogyasztást promotáló B típusú diétának nem volt ilyen hatása. A 0-s típusú diéta hasonló a szénhidrátcsökkentett étrendekhez, ez lehet a magyarázata annak, hogy a szérum triglicerid szint csökkenését eredményezte. Arra sem találtak bizonyítékot, hogy egy adott vércsoportú ember számára további előnyöket hozna, ha a saját vércsoportjának előírt étrendet követné. Tehát a négyféle diéta közül három szolgált kedvező eredményekkel, aminek nem az az oka, hogy a vércsoporttal megegyező ajánlott étrend követése jobb hatással lenne, hanem hogy mindhárom egy általánosságban egészségesebb táplálkozásra ösztönöz.

A jelenleg elérhető szakirodalmak szerint nincs olyan bizonyíték, amely azt támasztaná alá, hogy az egyéneknek a saját vércsoportjuk szerint különböző étrendi ajánlást kellene követniük.

Írta: Szeidl Sára

Hivatkozások:

(1) Dan Larhammar (2005) Fakes and fraud in commercial diets, Scandinavian Journal of Nutrition, 49:2, 78-80.
(2) Leila Cusack, Emmy De Buck, Veerle Compernolle, Philippe Vandekerckhove, Blood type diets lack supporting evidence: a systematic review, The American Journal of Clinical Nutrition, Volume 98, Issue 1, July 2013, Pages 99–104.
(3) Barnard ND, Rembert E, Freeman A, Bradshaw M, Holubkov R, Kahleova H. Blood Type Is Not Associated with Changes in Cardiometabolic Outcomes in Response to a Plant-Based Dietary Intervention. J Acad Nutr Diet. 2020 Nov 10:S2212-2672 (20) 31197-7.
(4) Wang J, García-Bailo B, Nielsen DE, El-Sohemy A. ABO genotype, ‘blood-type’ diet and cardiometabolic risk factors. PLoS One. 2014 Jan 15;9(1):e84749.



A kényelmes és biztonságos online fizetést a Barion Payment Zrt. biztosítja, MNB engedély száma: H-EN-I-1064/2013
Bankkártya adatai áruházunkhoz nem jutnak el.